Zadar


A város neve az ősi indoeurópai nyelvre megy vissza, melyben az ieudh szó háborgást, hullámzást jelöl, ebből fejlődött a görög Iader, majd ezt a rómaiak is átvették és a latin nyelvben Iader alakká fejlődött, innen került az olaszba Zara alakban. A magyar nyelv az olasz alakot vette át, míg a horvátok a latinból (Iader) kölcsönözték és nyelvükben Zadar névvé alakult át.



Zadar története

A 16. és 17. században a törökök sokszor ostromolták a várost, ezért a városfalat megerősítették. Ekkor építették fel az új erődöt és az új elővárost, a Szent Mártont. 40 éven át Zárának volt a Velencei Köztársaságban a legnagyobb erődrendszere: várárok, bástya, csatorna. A városi irodalmi élet e nehéz időszakban fellendült. Számos horvát irodalmár ekkor írta híres műveit: Jerolim Vidolić, Petar Zoranić, Brne Karnarutić, Juraj Baraković, Šime Budinić.
1797-től a Habsburg Birodalom része lett 8 évig, majd Napóleon kapta meg Velencével, Isztriával együtt. A francia uralom 1806 februárjától 1813 decemberéig tartott. Ebben a rövid időszakban számos reformot hajtottak végre. Újraalapították a helyi egyetemet, amelyen most orvostudományi szakok voltak. 1806 májusában adták ki először horvát nyelven Zárában újságot, ennek címe Kraljski Dalmatin, azaz Királyi Dalmát.
1813-ban az osztrák és angol csapatok megtámadták Napóleont és december 7-én az osztrákok bevonultak Zárába. Az osztrák uralom 1918-ig tartott. A dalmát szábor (alapítva 1861) ebben a városban székelt.
A városban 1816-ban gimnáziumot alapítottak, megalapították a Nemzeti Múzeumot (1832), befejezték a Zágráb-Zára utat (1833) és kiépítették az első modern vízvezetéket (1838).
1894 szilveszterén kigyúltak a városban az elektromos lámpák. Horvátországban ez volt az első ilyen rendszer.
Az első világháború végig a város az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1920-ban Olaszországhoz került. Zára 1921-ben szabad kikötői jogot kapott. A város fejlődése megindult a számos olasz és horvát bevándorlóval.
1943 és 1945 között a város 80 százaléka bombatámadások áldozata lett. A második világháború végén 6 ezer lakója maradt. Az olaszok kivándoroltak az anyaországba, azonban sok horvát is követte őket.
1947-ben a város Jugoszláviához került.
A jugoszláv polgárháború elején a szerbek Zára környékén teremtettek maguknak tengeri összeköttetést, ezt a horvátok 1995-ben a „Olajbogyó” (Maslenica) hadműveletben számolták fel végleg. A polgárháború óta a város Horvátországé.


Látnivalók

 

A városban számtalan nevezetesség található, több az ókorból való.

  • Szent Donát-templom: A város legismertebb szimbóluma. A 9. században kezdték építeni, azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A 15. századig a templomot Szentháromság templomának hívták. Az első írásos emlék a templomról a bizánci Bíborbanszületett Konstantin császár uralkodása (10. század) alatt keletkezett.
  • Fórum: A Szent Donát-templom és a püspöki palota előtt áll a fórum. Ezt a teret az i. e. 1. században hozták létre. A háromoldalú fórumon egy csarnok állt, ahol több szobor is ki volt állítva.
  • Kalelarga vagy Széles utca: a legnagyobb és legismertebb zárai utca, amely kelet-nyugat irányú és a Nemzeti tértől a fórumig húzódik. A második világháborúban az utcában az összes épület megsemmisült, majd a háború után modern stílusban újjáépítették.
  • Szent Anasztázia-katedrális: A katedrális homlokzatán gótikus stílusban faragott rózsák találhatók. Az épületet romantikus alakok díszítik ezen kívül. Dalmácia középkori építményeinek egyik legérdekesebbike, amelyet Dandolo dózse építtetett; benne képek az ifjabb Palmától és Carpacciótól. A harangtornya ma Zára egyik jelképe, amelyet a középkorban kezdtek el építeni, de csak 1892-ben fejeztek be. A tervezője Thomas Graham Jackson angol mérnök volt.
  • Szent Mária-templom: Čika nemesasszony alapította 1066-ban. A háromhajós templomot 1091-ben szentelték fel. Čika lánya, Vekenega a 12. század elején udvart és harangtornyot építtetett. A hölgy 1111-ben elhunyt, az ő sírboltja a templomban található. Az archívumok nagy értéket jelentenek, mivel a 11. századi horvát királyokról sok adat megtalálható bennük. A második világháborúban nagy károkat szenvedett a templom, de újjáépítették.
  • Szent Krševan-templom: A háromhajós templomot a Benedek rendiek építették román stílusban. 1175-ben szentelték fel a zárai vértanú emlékére. A homlokzata egyszerű, a templom déli részében nagy tér található. A belseje román-bizánci stílusú freskókat rejt. Az oltár 1701-ben épült, amelyet 1717-ben 4 nagy szoborral toldottak meg. A szobrokat Alavisa Tagliapieta készítette. A harangtornyot a 15. században kezdték el építeni, de sosem fejeztek be.
  • Szent Simon-templom: A kora keresztény háromhajós bazilika az 5. században épült, majd átépítették Szent István-templommá gótikus stílusban a 14. században. A mai formáját a 16. században nyerte el, amikor barokk stílusban építették át. A főoltáron Szent Simon képe található, itt pihennek a város védőszentjének csontjai egy ezüst koporsóban. A templomtól délre található a római lépcső, amelyet 1729-ben építettek.
  • Assisi Szent Ferenc-templom és kolostor: A templom a város nyugati végén fekszik. Dalmácia legrégibb gótikus temploma. 1280-ban szentelték fel. A főoltár mögött van az 1672-ben épített szentély.
  • Szent András és Péter-templom: Az egyhajós Szent András-templomot a 17. században építették, a freskók azonban 12. századiak. Mellette található a Szent Péter-kápolna.
  • Szent Mihály-templom és kolostor: A templomot a 14. században kezdték építeni gótikus stílusban. Az egyhajós templomban egy 13. századi feszület található. A kolostorban egy kisebb művészi gyűjtemény található.
  • Szent Domonkos-templom: A gótikus templom a kopneni-kaputól nyugatra van. A mellette levő kolostorban hozták létre a város első egyetemét 1396-ban.
  • Szent Prorok Ilija-templom: ortodox templom, melyet a fórumtól nem messze találhatunk és amelyet a 16. században építettek fel görög kereskedők. A 18. században a szerbek vették át a templom igazgatását.
  • Muraj városfal: A városfal egy része a római, egy része pedig a középkorban készült. A legnagyobb része 16. századi. A várfalnál található a kapitány tornya, a déli része a Foše-kapucska, ahol a Kopneni kapu áll. Nem messze ettől, közel a Szent Krševan-templomhoz található a tengeri kapu 1573-ból.
  • Az egyházi művészet állandó kiállítása: A Szent Mária-kolostorban található gyűjtemény, amely a második világháborúban nagy károkat szenvedett.
  • Archeológiai Múzeum: 1832-ben hozták létre a 7-12. századi időszakból felmaradt emléktárgyakból. Azonban vannak tárgyak a neolitikus korból is.
  • Nemzeti tér: A város főtere. A nyugati oldalán áll a Szent Lovre templom a 11. századból, a városi őrség épülete 1562-ből és az óratorony a 18. századból. A tér északi oldalán található a városi tanács épülete 1934-ből.
  • A Zadari Egyetem épülete: A tenger felől ez a hatalmas épület uralja a városi panorámát. Az épületet a bécsi építész Karl Susan tervezte. 1901-ben kezdték építeni és 5 évig tartott a munka. Az épület neoklasszicista stílusban épült „L” alakban.
  • Tengeri orgona: A zadari tengeri orgona a rajta megtörő hullámok következtében véletlen, de harmonikus hangokat játszik. 35 sípból áll. Az építészeti különlegességet Nikola Basic tervezte, és 2005. áprilisában adták át. Mára Zadar egyik legfőbb találkozóhelyévé vált, valamint csodás célpont a tengerparti sétákhoz, és az egyik leghangulatosabb hely Zadar kivételes naplementéjének élvezetéhez. Felejthetetlen élmény hallgatni az orgonát.
  • Jelentős terek: a Piazza dei Signori a szép Loggia publicával, amelyben a nyilvános könyvtár, a Paravia van elhelyezve és a városházzal, továbbá a Piazza delle Erbe a püspöki palotával.

   
"P"-apartman
ADRIA - Vir sziget
Részletek



"H"-apartman
ADRIA - Vir sziget
Részletek



"E"-apartman
ADRIA - Vir sziget
Részletek
Vízisí és wakeboard
 
Jetski bérlés
 
 
Jacht- és motorcsónak kirándulások

Kerékpár bérlés

Quad bérlés